Szerelmes létállapot

A legtöbben azt gondoljuk, hogy a szerelmes létállapotot nem lehet akarattal, tudatosan kiváltani, – azt ajándékba kapjuk az élettől. Azért gondoljuk így, mert nem tudjuk, nem értjük a saját működésünket, – a lelkünket, a metafizikánkat. Elfogadjuk, hogy az érzelmek megfoghatatlan dolgok, melyekre nem tudunk tudatosan hatni, melyeknek kiszolgáltatottak vagyunk. Ez nem így van! Az ember, ha nagyon akarja, és mindent megtesz érte, – akkor belekerülhet egy állandó szerelmes létállapotba tudatosan, akarattal.

 

Első lépésben érteni kell, a figyelem-gondolat-érzelem kapcsolat metafizikáját. Van a figyelmünk, aminek van fókuszpontja. A fókuszpontban a gondolatokat kiértékeljük jó-jobb-legjobbra, vagy rossz-rosszabb-legrosszabbra. A kiértékelt gondolatok a lelkünkbe potyognak, ahol a hasonló értékelésű gondolatokkal összetapadnak, és érzelemmé alakulnak. Az érzelmeink összesűrűsödött gondolatok. Akkor érzünk szerelmet ha a lelkünk telepotyogott olyan gondolatokkal, melyek a legjobb kategória szerint voltak kiértékelve a tudatunk fókuszpontjában.

 

Mi a legjobb? A legjobb, a leggyönyörűbb, a legcsodálatosabb dolog a másik ember, aki az életünkbe érkezett. A leendő párunk, vagy a születendő gyermekünk, unokánk. Nézd csak meg jól, hogy a szerelmes ember mindig a legmagasabb kiértékelésű kifejezéseket használja. A másik a legcsodálatosabb, a leggyönyörűbb, stb.

 

Második lépésben meg kell érteni egy újabb tulajdonságot a figyelem-gondolat-érzelem kapcsolat metafizikájáról. Nem könnyű a lelket kimozdítani a megszokott érzelmi állapotból. Más szóval a megszokott gondolatokból. Nem elég pár percre figyelmünk fókuszában a legjobb kiértékelésű gondolatokat létrehozni. Emlékezz, hogy szerelmesen nem felejted el a csodát. Az első szerelmes pillantás után járni kezd a fejedben a szerelmed. Járni kezd a fejedben, hogy unokád fog születni. Újra, és újra átfuttatod a gondolatokat a figyelmed fókuszán, – újra és újra kiértékelve a legjobb szinten. Csak akkor tudod megváltoztatni a lelkedben uralkodó érzelmi állapotot, ha bizonyos ideig erőteljes változás áll be a gondolkodásodban, figyelmed fókuszpontjában.

 

Nagyon nagy titok, és nagyon fontos megérteni, – hogy a lélek képes visszahatni a figyelemre, tudatra. Olyan, mintha ülne a lelkünkben egy kis manó, aki sugdolódzik a fülünkbe. Befolyásol, manipulál minket a figyelmünk igazgatása közben, gondolataink rendezése, létrehozása közben. Ez a kis manó lehet nagyon jóságos, vagy nagyon gonosz is. Attól függ, hogy milyen érzelmi állapotot képvisel a lelkünkből, – hogy a megelőző életidőszakunkban mennyi gondolatunk lett kiértékelve legjobbnak vagy legrosszabbnak. A kis manó az érzelmek képviselője, aki azért van felküldve a tudathoz, figyelmünkhöz, – hogy minél több olyan gondolatot küldjön a lélekbe, melyek az uralkodó érzelmekhez hasonlóak. Más szóval, – az uralkodó érzelem életben akar maradni, saját magát akarja megerősíteni, táplálni a lélekben. Ezért nagyon nehéz kimozdulni egy uralkodó érzelmi állapotból, mert a lélek manipulál minket gondolati szinten.

 

Nagyon nagy dolognak kell történi, – a figyelmünknek legjobb, vagy legrosszabb szinten kell kiértékelődni, – hogy elinduljon egy változás. Majd rövid időn belül ismétlődnie kell azonos kiértékelődésnek, hogy elkezdjen a hatása megjelenni. Elkezdjen a lelkünk változni. Például a depresszióhoz vezető úton, egy nagyon erős rossz hír kell, melynek gondolata foglalkoztatni kezd minket. Azon kell kattognunk gondolatainkban, hogyan oldjuk meg a hatalmas veszteséget. A szerelemhez vezető úton, egy nagyon erős jó hír kell, mely aztán foglalkoztat minket. Azon kell kattognunk gondolatainkban, hogy milyen csodák fognak most történi majd az életünkben. Csak a legjobb, legrosszabb kiértékelések indíthatnak el változást, – és csak akkor, ha rövid időn belül erőteljesen ismétlődnek.

 

Emlékezz a szerelmes rózsaszín szemüvegére, vagy a depressziós szürke szemüvegére. Az egyik mindenben a jót látja meg, a másik mindenben a rosszat. Hidd el, értsd meg, – hogy a metafizikád valós és bölcs dolog. Ha érted hogyan működsz, akkor tudatosan létezhetsz szerelmes létállapotban.

 

Az elméd szabad, – a képzeleted, fantáziád szabad. Igaz, hogy korlátolt a kis manó által, – de saját metafizikád megértésével kihúzod a talajt a kismanó lába alól. Annyi a dolgod, hogy keresel olyan gondolatokat melyeket legjobbra tudsz kiértékelni, és pár napig figyelsz arra, hogy minél gyakrabban felidézd őket, minél gyakrabban megjárasd őket az elmédben. Pár nap után már elkezdheted észrevenni, hogy a rózsaszín szemüveg elkezd megjelenni. Már változni kezdett a lelked, már akaratlanul a kismanó a jóra kezdi irányítani a figyelmed. Kint is, bent is. Kint nem a kutyasz@rt fogod észrevenni az utcán, hanem a virágot, – bent nem rossz emlékek fognak betöltődni a gondolatláncokba, hanem a szépek, jók. Álmaidban szép álmaid lesznek. Megszűnik a harag érzeted, mert a másikról egy olyan emlék fog hamarabb betöltődni, amikor jóságos volt veled. Egy teljesen feltöltődött lélekből nem tudunk rossz emlékeket felidézni, nem látjuk többé a rosszat. Rózsaszín szemüveg lesz rajtunk. Ugyanígy a besötétedett depressziós lélekből nem tudunk jóra gondolni, nem tudunk jót érezni, szép emléket elérni.

 

A depressziós ember már délelőtt fáradtságot érez, mint az öreg emberek. A szerelmes ember este is úgy szökdécsel, mint a gyermekek, – akik sose fáradnak el. Azért, mert a következő titok a figyelem-gondolat-érzelem kapcsolat metafizikájáról, hogy a kiértékelt gondolatok életenergia elemek, apró kis energiaforrások. A lelkünk az akkumulátorunk. Az életerőnk. Rajtunk múlik, hogy milyen energiákkal töltjük meg. Fénylő, ragyogó csodásnak kiértékelt gondolatokkal, – vagy halvány, pislákoló legrosszabbnak kiértékelt gondolatokkal. Az egyik megtölti fénnyel a lelket, megtölti életerővel a lelket, – a másik a fény hiánya végett elsötétíti a lelket. A szerelmesek pár hét után láthatóan fiatalodnak. Nem csak légies a testünk, nem csak fizikailag érezzük a nagy energiát, hanem a szerveink is reagálnak az energia növekedésre. A betegség gyógyulni kezd, a bőr szebben regenerálódik. Ugyanígy negatív kiértékelési időszak után betegségek jelennek meg, öregedés látszik.

 

Mindegy milyen gondolatokat választunk a tudatos feltöltődéshez, szerelmes létállapothoz. Lényeg, hogy legalább annyit gondoljunk rájuk, mint amennyit szerelmesen a szerelmünkre gondoltunk, vagy veszteségnél a gondokra gondoltunk a kezdeti időszakban. Nagyon kitartónak, erősnek kell lenni, – mert a lelket nehéz kimozdítani a megszokott uralkodó érzelmi állapotból. És ismételni kell, – napokon, heteken keresztül, hogy az eredmény megjelenjen. Nem lehet egy napot se kihagyni, mert a kismanó biztosan egy napot se fog kihagyni.

 

Milyen csodás a tél! Milyen gyönyörűek a zúzmarás fák! Milyen fenségesek a behavazott hegyek! Milyen jóságos az ember, amikor önzetlenül segít másoknak! Milyen aranyos a kacagó kisgyermek! Milyen csodálatos az élet, amit a jóisten megteremtett! És így tovább.

Kell egy kis erőfeszítés, hogy összerakjunk magunknak egy tervet, – gondolati kiértékelő tervet, melyet szigorúan betartva végig mondunk, végig gondolunk rendszeresen, hosszabb időszakon keresztül. Az eredmény csodálatos lesz, és hosszantartó.

 

A szerelmes ember egy idő után befejez szerelmesnek lenni, mert a párja elköveti a hülyeségeket, melyeknek köszönhetően már kikerül a legjobb kiértékelésű kategóriából. Az unoka felnő, és elkezdi csinálni a hülyeségeket, már nem lesz olyan csodálatos. De a tudatosan felemelkedett ember nem függ mások viselkedésétől, nincs kit elveszítenie. Kitartó munka eredményeként a rózsaszín szemüveg felkerül, és az ember megszűnik negatívat érezni, gondolni. Mindenkit szeretni kezd. Egy bizonyos rezgésszinten, amikor a lélek már majd kifakad a legemelkedettebb érzelmektől, – akkor az ember már folyamatosan oktalan szeretetet érez.

 

Ekkor elkezdődik valami még csodálatosabb. A hatodik, hetedik és további érzékek elkezdenek felébredni az emberben. Olyan alvó képességek, melyek úgy vannak beállítva az emberben, hogy csak akkor ébrednek fel, – ha egy bizonyos energiaszint, egy bizonyos ideig stabilan, állandóan jelen volt. Jézus, Buddha, és a megemelkedett szentek mind eljutottak ide. Mind képesek voltak csodásnak, gyönyörűnek kiértékelni a gondolataikat, hosszabb időszakon keresztül. Ha ezt megérti az ember, akkor már meg is van a csodásnak kiértékelt életcélja. Elég csak rendszeresen belegondolni abba, hogy hátralévő életemben szorongás, aggódás, harag, düh nélkül maradok. Hogy újra annyi erőm lesz, mint gyerekkoromban. Hogy fiatalodni kezdek. Hogy a pozitív érzelmektől állandó eufóriát fogok érezni. Hogy képességeim ébrednek fel, melyekkel valódi csodákat tapasztalhatok. Hogy egy bizonyos szinten annyira fényleni fog már a lelkem, hogy Isten megtud majd gondolatokban szólítani. És sok-sok további csoda.

 

Ez a cikk egy olyan cikk, mely fellelkesíthet. Mely tele van olyan gondolatokkal, melyeket a tudatod könnyen kiértékelhet legjobb kategóriában. Valamennyi jó érzés jelenik meg a lelkedben, pillanatnyilag több erőt érzel magadban. Többet, mint a cikk olvasásának kezdetekor. Ez mind azt bizonyítja, hogy az ide leírtak metafizikailag visszaigazolhatóak. A börtönőrünk dühöng, és alig várja, hogy lankadjon a figyelmed, – a kismanó visszaparancsol majd a megszokott érzelmi állapotba, energia szintre. Csak halvány emléked marad, hogyan működsz, és hogyan tudod megtalálni a keskeny ösvényt a boldogsághoz. Mentsd el ezt a cikket, és emlékeztesd magad, hogy néha el kell olvasnod. Nem vagy kiszolgáltatott az érzelmeidnek. Nem kell a depresszióban maradnod, és nem kell leélned az életed megvilágosodás nélkül. Tehetsz érte. Tény, hogy nagyon akarnod kell! Legalább annyira, mint a szerelmedet az első szerelmes pillantás után, vagy az unokádat a terhesség híre után. Kitartóan foglalkoznod kell a gondolattal, hogy csodás időszak köszönt az életedbe. Remélem minél többünknek sikerül felemelkedni!