Minden gondolatnak van érzelmi hatása. Ha erőteljesek a pozitív gondolataink, akkor az érzelmi hatás a lelkesedés. Azonnal fiziológiai változások kezdődnek a testünkben. A légzésünk hirtelen elmélyül, könnyedén veszünk jóleső nagylevegőt. Amikor mélyebbről lélegzünk, olyankor magasabb energiaszinthez csatlakozunk, – mely több életerőt, energiát biztosít. Energialények vagyunk. Lehetséges olyan rezgésszinteket elérni, ahol egyetlen légzéssel annyi energia érkezik a testbe, hogy az embert eufória önti el.

A lelkesedést sokszor megtapasztaljuk. Kapunk egy erőteljes jó hírt, és hirtelen elönt minket a boldogság. Úgy érezzük, hogy megtelt a testünk életerővel, – energikusak vagyunk, vitálisak. Szaladni lenne kedvünk, vagy ugrálni. Mint a gyerekeknek, akik még folyamatosan magasabb rezgésszintről lélegeznek. Akiknek még nincsenek gondjaik, nincsenek negatív gondolataik.

Minél negatívabb a gondolat, annál felszínesebb a légzés, – annál alacsonyabb rezgésszintből töltődünk, annál nagyobb a fáradtságérzés. Nyugati világunkban a legtöbb középkorú ember már küszköd a fáradtságérzéssel. Sokan elgondolkodhatnak, – hogy ha ezek a metafizikai folyamatok valósak, – akkor mikor hozunk létre olyan negatív gondolatokat, melyek alacsony életerő szintet okoznak?

Mielőtt a választ megkapnánk, – meg kell értenünk, hogy a gondolkodásunk érzelmi eredménye több szintű. Énképünk matrioska szerűen van felépítve a jelen pillanattól az egész életünkig. Nem csak az van, hogy épp most gondolok valami pozitívra, vagy negatívra. Amikor reggel kinyitom a szemem, akkor felépítem az életem több szinten.

–

Első szint: Mi a létem értelme?

Nagyon negatív, ha az ember nem hisz az élet utáni életben. Én azt gondolom, hogy Jóisten a mennyországból lelkeket küld a fizikai univerzumba, hogy iskolába járjanak, felnőjenek. Értelme van a reinkarnációnak. Fejlődési állomások vannak. Ha kijártam a tudat emberi szintjét, akkor újabb lépcsőfokok jönnek. Hiszem, hogy az amerikai pszichológus (Michael Newton) beszámolói, aki több ezer embert kérdezett meg regresszív hipnózisban az életek közti időszakról, – igazak. Hogy minden életünket megtervezzük, minden életben velünk van a Jóisten, – aki vezeti utunkat.

Ezzel a gondolkodással minden reggel feltesszük az első lemezt. Egy dallam megszólal, mely folyamatosan egész nap szólni fog. Aki nem hisz a halál utáni életben, – és fél a haláltól, betegségektől, – az egész nap egy olyan lemezt hallgat, melynek dallamai erősen negatív gondolatok. Folyamatosan erős negatív érzelmi hatást keltve. A testet szorongásra kényszerítve, felületes légzésre kényszerítve, – alacsony életerő szintre kényszerítve.

–

A második szint: A fizikai világ, amiben élek

Nagyon negatív, ha az ember kötve hisz az elfogadott valóságban. Az ember a majomból lett, volt egy evolúció, voltak civilizációk, vallások, birodalmak, – ma pedig a modern kort éljük technológiai fejlődéssel. Nagyon kell tartani a háborúktól, melyek a történelem szerint ismétlődnek, vagy épp a katasztrófáktól, melyek bármikor bekövetkezhetnek. Az orvostudomány egyre okosabb, de nagyon veszélyes vírusok bukkanhatnak fel. A pénzért sokat kell dolgozni, vagy nagyon ügyesnek kell lenni. Családot kell alapítani. Lassan meghódítjuk a világűrt. Ufók nincsenek.

Sokan ehhez hasonló gondolatokból építik fel a fizikai valóságot.

Én úgy látom, hogy az ember kakukktojás ezen a bolygón. Igen az ember majomból lett, csak nem ezen a bolygón. Nem lehet ekkorát ugrani az evolúcióban, nem lehet így elhagyni a majmot. Van olyan, hogy egy virág pár nappal korábban nyílik ki, mint a többi, – de olyan nincs, hogy hónapokkal korábban. A majom evolúciós szintje egyenlő a többi állat evolúciós szintjével, – az ember a kakukktojás ezen a bolygón. Én úgy gondolom, hogy minket idehoztak valahonnan. Az ókori mitológiai Isteneink hoztak ide minket. Talán épp megmentettek minket egy másik bolygóról. Sokáig velünk éltek, amíg a fejlődési szintünk alacsonyabb értelemszinten volt. Ő tőlük származnak a vallások, melyek ősi tisztaságukban metafizikai tanítások. Arról értekeznek, amiről én is ebben a cikkben. Az ember működéséről. Csak nem ennyire lényegre törően, mert nem volt még értelmi szint, ami fogadni tudta volna a mélyebb magyarázatokat. Történeteket meséltek az embereknek, melyekből megérthették, hogyan kell helyesen gondolkodni, cselekedni. Ahhoz, hogy magas legyen az életerő szintjük. A hindi vallásban, Védákban, – nagyon sok metafizikai magyarázat is van.

Ha az ember megtanul nagyon pozitívan gondolkodni, akkor elérhet olyan életerőszinteket, ahol az érzékek elkezdnek felébredni. Az embernek képességei lesznek. A mágia, varázslás nem ellentétes a tudománnyal, – csak a mi értelmi szintünkön még nem ismerjük a tudományos magyarázatukat.

Az ősi Istenek itt hagyták nekünk a vallásokat, melyeket az emberek rengeteget manipuláltak. Kevés maradt meg értelmes tudással, például a hinduizmus, buddhizmus. Itt hagytak még valamit, amit kevésbé manipuláltunk, – mert nem tudtuk mi értelmük van. Az ősi szimbólumokat a vallások szentképein, tárgyain. Ez is segítség volt. Ha az ember eléri a szükséges rezgésszinten, akkor érzékelni kezdi az elektromágnesességet, és a kristályok rezgését. A képességek megjelenésénél ösztönszerűen elkezdi felismerni az összefüggéseket, és használni az eszközöket.

Én mind ebben hiszek, – tudom, hogy ezek a dolgok ma is itt vannak körülöttem a világban. Tudom, hogy a Földet látogató ufók közül sokan a volt Isteneikhez köthetőek, – akik mai napig figyelik a fejlődésünk. Tágasabb az univerzum képen, mely tele van lakókkal. Melyek közül vannak negatívak, mint mi Földiek, – de nagyon sok a tudatraébredett, szeretetteljes bolygó is.

Nem mindegy, hogy milyen a világról, valóságról felfogott képünk, – mert az érzelmi matrioskának egy olyan rétege, amibe még sok alsóbb réteg van beleágyazva. Hiába fogunk alsóbb szinteken pozitívok lenni, ha az alap felső érzelmi rétegek félelmetesek, negatívak. A valóságot csodálatosnak, fejlődőképesnek, szabadnak teremtette a Jóisten. Nem olyan zárt, kötött, korlátolt, – ahogy a mai ember képzeli el. 

Nagyon negatívan hatnak az összeesküvéselméletek. Én tudom, hogy sok összeesküvéselmélet igaz, de azt is tudom, hogy a Jóisten áll mögöttük. Végeredményben jó célt szolgálnak. A menyországban nem fogjuk fel mit jelent a szeretet, mert nincs rossz, amihez viszonyítani lehetne a jót. A Föld szintű bolygók tanuló bolygók, ahol létjogosultsága van a rossznak. A szenvedés alatt tágul az ember lelke és tudata. A megbocsájtás pillanata ragyogó metafizikai folyamat, amikor a felhalmozódott energia kitágítja a lelket, tudatot. Tudom, hogy sok olyan lélek van ma a bolygón, akik még az iskola elején járnak. Akik nem tehetnek arról, hogy gonoszok. És ők kellenek ahhoz, hogy megpróbáltatásokat adjanak a felső tagozatosoknak. Hogy sokszor megbocsáthassanak. Valamint ciklusosan kell megtörténnie a rossznak is, mert az emberek nem boldogok, ha mindig minden jó. Nincs mihez viszonyítani, nincs mihez képest kiértékelni gondolatokat, nem tudnak erős pozitív gondolatokat létrehozni. Elfásulnak, nem lelkesednek. Amikor beköszönt a sötét ciklus, a háborúk ideje, akkor rengetek a szenvedés, – de utána sokáig folyamatosan lelkesedik az emberiség, – hálát adva, hogy nincs háború, nincs rossz.

Nem könnyű innen nézni a fizikai valóságunk, – de innen nézve a kép teljesen más. Sokkal pozitívabb, mint az ébredés előtti korlátolt valóság. Ez a következő lemez, amit az ember ébredés után feltesz, és a dallam egész nap végig kíséri. Valakinek az állandó politikai helyzet, a háborúk, a negatív összeesküvéselméletek, az igazságtalanság, gonoszság, – valakinek az elfogadás, a szemlélés, és a bölcsesség a valóság mélyebb megértéséről. Mindkét nézőszög más gondolatokat teremt, más érzelmi állapotot eredményez. Már kezded érteni, hogy mikor gondoltál utoljára negatívat, mely alacsony életerőszinthez köti a légzésed? Hiába gondolsz épp egy pozitívot, – például, hogy de szép egy virág, – ha a mélyebb szinteken minden pillanatban kortyolod a negatív érzelmeket.

–

A harmadik szint: A mostani életem

Ezt a lemezt is feltesszük minden reggel. Mi a nevem, hány éves vagyok, mi a munkám, milyen sikereim vannak, kik az ismerőseim? Mi történt a múltamban, milyen jövő áll előttem. Mi az, amiben épp vagyok? Szeretem, nem szeretem? Ha szeretem, akkor meddig fog tartani? Sokáig, vagy aggódnom kell? Ha nem szeretem, akkor ki kell bírnom, mert változni fog? Vagy belekell törődnöm, mert nem tudok változtatni?

Ezek mind olyan kérdések, folyamatok, melyek lezajlanak bennünk ébredés után, és egy újabb lemezt szólaltatnak meg. Melynek érzelmi hatása végigkísér minket az egész nap folyamán. Folyamatosan pozitív, vagy negatív gondolatokat árasztva.

Nem szeretem a munkahelyem, – de ki kell bírnom még pár hónapot, aztán jobb lesz. Ahhoz képest, ami most van, ahhoz képest jobb lesz. De vajon a tudatod milyenek értékeli ki a most-ot? Rossznak, rosszabbnak, legrosszabbnak? Ha nagyon rossz, akkor pár hónap múlva a jobb még mindig egy rossz lesz? Ezek fontos kérdések, mert az egész metafizikai folyamat matematika. A gondolatoknak súlya, tömege van, mely pontos számítások eredménye. A tudat mindig viszonyít, mindig számol.

Bölcsen tesszük, ha megvizsgáljuk, hogy a jelenlegi életszakaszunkat milyenek értékeljük ki. Ha még nem értük el az álmainkat, akkor több módon igazgathatjuk a tudatunkat, hogy ezen a szinten pozitív gondolatok szülessenek. Semmiképen nem jó egy olyan állapotban lenni, ahol nap, mint nap olyat csinálok, amit nem szeretek. Mert akkor egész nap kortyoljuk a negatív energiát, és olyan felszíni pozitív gondolatokkal próbáljuk lelki állapotunkat ellensúlyozni, mint az erőteljes testi élvezetek. Alkohol, zabálás, drog, pornó. Nyugati világunkban sajnos a legtöbb ember erről a szintről engedi be a legtöbb negatív energiát. Rosszabb amikor valaki ideges, nem fogadja el a rossz állapotot. Folyamatosan a jövőben van, ahol majd jobb lesz. Addig kibírja valahogy. Amikor a jövőre gondol, akkor valamennyit lelkesedik, valamennyi életerőt beenged, mely aztán átalakul negatív energiává, amint a gondolatok visszajönnek a szürke valóságba. A negatív érzelmek erőteljes szinten dühöt, haragot szülnek, feszültséget szülnek. A másik rossz módszer, ha az ember megadja magát, és azt mondja, hogy nekem ez az életem, én ide be lettem zárva, és ki kell bírnom a rosszat. Ekkor szomorú lesz, apatikus. Egy fokkal jobb, mint dühös, haragos. A pozitív tudatformáláshoz kell a pozitív jövőkép, hogy majd változni fog az élethelyzet, de egyben a pillanatot is ki kell értékelni pozitívnak. Amit épp csinálok, az azért jó, mert ki fog vezetni a rosszból. Csak picike különbség van a gondolkodásban, de érzelmi eredményben nagyon nagy. Nagyon sokat kell tanulnunk, hogy mesteri szinten tudjuk használni a tudatunk, – irányítani a figyelmünk, a különböző élethelyzetekben.

Most rossz nekem, de ez az időszak kell, hogy elérjek egy jobb időszakhoz. Hétfőn a munkában rossz a péntekhez képest. De ez a hétfő sokkal jobb, mint a kéthónappal korábbi, amikor nem volt munkám, és a csekkeken aggódtam. Mindig megtalálhatjuk a pozitív viszonyítási pontokat, csak kicsit formázni kell a tudatunk. El kell gondolkodnunk a múltunkon, keresni kell olyan pontokat, melyeket a pillanathoz viszonyítva negatívabbnak látunk. Addig kell gondolkodnunk, amíg meg nem találjuk a pozitív szemszöget. Nagyon fontos minden reggel megformázni tudatunk ezen szintjét, mert nagyon erős hatással van az összesített érzelmi állapotunkra, légzés rezgésszintünkre. Nem fogunk lelkesedni egy finom ebéd gondolatától, ha az alsóbb szinteken nagyon erősek a negatív áramlások. De egy jól felépített pozitív tudatszinten, a finom ebéd gondolata már nagyon erős energialöketet nyújthat.
–

A negyedik szint: A jelenlegi időszakom

Miután felébredtem, – elgondolkodtam azon, hogy mi az életem értelme, milyen világban élek, mi történt az eddigi életemben, mi történik éppen most, és milyen változások várhatóak, – elkezdek azon gondolkodni, hogy épp hol vagyok a térben, időben. Milyen évszak van, milyen aktuális ciklushoz kötődik az életem?

Bölcsen tesszük, ha minden évszakban, minden ciklusban megtaláljuk a jót, jobbat, legjobbat. Milyen nagyszerű, hogy ősz van, – mert színesek lesznek a fák levelei. Milyen csodás a tél, a sok ünnepi időszakkal, gyönyörű havas tájképekkel. Milyen csodás, hogy ebben hónapban szabadságra megyek. Milyen csodás, hogy ebben a hónapban bicózhatok. Mindig minden időszakban fókuszálni kell a figyelmet a legjobb dolgokra. Nagyot hibázunk, ha végig morogjuk a ködös, borongós őszt. Ez a szint is egy újabb lemez, mely egész nap szól, és érzelmi hatása keveredik a többi szint érzelmi hatásával. Érted már, hogy mit jelent pozitívan gondolkodni? Hogy nem a pillanatnyi gondolkodásról van szó, hanem főképp a mélyebb szintek érzelmi hatását kiváltó gondolkodásról? Érted már miért érezhetsz fáradtságot, miért nem lelkesedsz energiadúsan, mint a gyermekek? Nem a korod végett!
–

Az ötödik szint: A mai napom

Miért leszek ma szerencsés? Milyen jóságos dolgokat fogok ma csinálni? Miért leszek ma boldog? Bölcsen tesszük, ha minden reggel addig gondolkodunk, amíg eszünkbe nem jut, hogy a mai nap miért lesz pozitív. Miért lesz ma nekünk jó. Pénteken, szombaton könnyű kiértékelni. Még vasárnap is. De hétfőn nagyon nehéz. Sokat segít, ha a hét nehéz napjaira kitalálunk valami tudatalatti játékot. Ha valóban olyan munkahelyünk van, amit nagyon nem szeretünk, akkor hétfőket arra szánjuk, hogy minél részletesebben elképzeljük a jövőbeli életünket, amikor az álommunkahelyünkre kerülünk. Megtámogatva azokkal a gondolatokkal, hogy pozitív a pillanat is, mert kell, hogy elérjünk a célunkig.

Ha már egy jobb munkahelyen vagyunk, akkor elképzelhetjük, hogy a nap folyamán az irodánk egy másik térben van. Hogy épp egy csodás üdülőközpontban ütögessük a billentyűket, – odakint hegyek, és tavak vannak. Vagy tengerpart. A nyaralásokról idézünk fel helyszíneket, ahol boldogok, nyugodtak voltunk. Viccesnek tűnhet így fantaziálni, de nagyon erőteljes hatása van az ilyen tudatformálásnak. Mert ha már szeretjük a munkákat, de még nem a legjobb a kiértékelés, akkor egy ilyen tudatformálás után épp jobb nekünk, a valósághoz képest. Ezt a tudatalatti térváltást sok esetben csinálhatjuk. Otthon rendrakás közben, főzés közben, utcán sétálva. Mindig tudunk egy picivel nagyobb súlyt adni a születő pozitív gondolatoknak.

A belső idő és térérzékelésünk szorosan összefügg a tudatunk állapotával. Az időérzékelésünk egy olyan visszaigazolási pont, melynek segítségével megtudjuk figyelni a saját tudatunkat. Hogy épp milyen a beállítása, – sikerült pozitív gondolkodással magasabb energiaszintre lépnünk. Mert ha sikerült, akkor légzésenként több életerő áramlik keresztül rajtunk, melyet időnek érzékelünk. Minél több az időnk, annál kevesebbet kell foglalkozni vele. Amiből bőségesen van, azt nem számoljuk, azon nem aggódunk. Amikor mély a nyugalmunk, belső békénk, olyankor sok időt érzékelünk. olyankor magas energiaszinten vagyunk. Olyankor pozitívok a gondolataink. Mint kiránduláskor, ahol a harmadik nap már azt sem tudjuk milyen nap van, mert három napja nem követjük az időt. Nem nézünk az óránkra. Amikor sok a negatív gondolat, nagy a feszültség, akkor sokat nézegessük az órát, mert kevés az idő, kevés életerő folyik keresztül rajtunk. Az idő elválaszthatatlan a tértől. Ezért amikor tudatalatti térváltást csinálunk, hatunk az időérzékelésünkre is, – egy másik szinten nyúlunk bele a légzésünkbe, életerőszintünkbe. Nagyon pozitív gondolat, hogy van időnk. Mindjárt egy mélyebbet tudunk lélegezni, amint arra gondolunk, hogy ma annyi időnk van, hogy nem fog kelleni figyelni az órát.  

Ami még fontos minden nap, az a felelősségteljes élet pozitív felfogása. Ha pillanatnyilag nem is fogjuk fel, hogy cselekedeteinkkel merre halad az életünk, – tudatunk gyorsan kiszámolja minden tettünk hosszútávú következményét. Sok olyan dolog van amit szeretünk, de hosszútávú következményei negatívak, nyomasztóak.
Szeretek egész nap csokit enni, de elhízok, és nagyon nem fogom szeretni magam. Nem szeretek eljárni futni, sportolni, de ha megteszem, akkor hosszútávon jót csinálok magamnak.
Szeretek sokáig aludni, de ha délben ébredek akkor egész nap nyomasztani fog a tudat, hogy a félnapot elfecséreltem. Hétköznapokon felelősségteljesen dolgoznom kell, hogy legyen miből megélnem. Nem szeretek korán kelni, de ha megteszem, akkor egész nap ott lesz a tudat, hogy felelősségteljes vagyok a hosszútávú életemmel, jót csinálok magamnak. A pillanatnyi örömök addig jók amíg eszünk, vagy tunyulunk a sorozatok mellett, – de a nap hátralévő részében tudatalatti lelkiismeretfurdalást okoznak, hogy nem csinálunk jót magunknak. A tudat viszonyít, hogy most egy órát rossz nekem, hogy futok, de aztán egész nap jó nekem, mert felelősségteljes voltam. Most rossz nekem, hogy fel kell kelnem, de ha felébredtem és átment az esetleges fáradtság, akkor egész nap él bennem a gondolat, hogy felelősségteljes vagyok, megdicsérhetem magam.

(Lelkismeret dicséret-lelkiismeretfurdalás – nyomasztó érzés, vagy felszabadító érzés. Nem szeretem, de ha megteszem, akkor jó érzés. Magamért sport, korán kelni pénz keresés, könyvírás haladás, – Földért szemét szedés…oxfordi reggelek. Jó tettem.)

Nagyon sok ilyen rejtett érzelmi hatás van, melyek pillanatnyi örömöt adnak, pillanatnyi pozitív gondolatokat adnak, – de napi szinten hosszabb távon negatív gondolatokat. Úgy lehet felismerni őket, hogy nem szeressük őket, de tudjuk, hogy jót tennének nekünk. Legjobban úgy tudunk túl lenni rajtuk, ha azt mondjuk, – hogy igen ez most rossz lesz, de aztán ehhez a rosszhoz képest a nap hátralevő része már jó lesz. És a boldogsághoz, magasabb rezgéshez, életerőszinthez, – a hosszabb hatás a fontos. A pillanatnyi örömök csapdák az alacsony rezgésszinthez. Kísértések, melyek a Földi pokolhoz vezetnek életerőszinten.
–

A hatodik szint: A Most hatalma

Ha nagyon ügyesek voltunk és a matrioska felsőbb szintjein pozitívra állítottuk az érzelmi mezőket, akkor biztosan lelkesedünk a most pillanatban, vagy közel vagyunk hozzá. Bölcsen tesszük, ha az egész nap folyamán tudatosan minél több olyan spirituális gyakorlatot végzünk, melyben sok pozitív gondolat fut át a tudatunk fókuszpontján. Reggel mindjárt szép tájképeket nézni még pár percig az ágyban, vagy mosolygós embereket. Vagy aranyos állatokat. Önzetlenül segítő embereket. Mindent amire azt mondhatjuk, hogy szép, jó, gyönyörű, csodás, jóságos. Jó, jobb, legjobb. A tudat többi szintjén pozitívok vagyunk, akkor egy-egy ilyen pillanatnyi gondolat után megtudjuk kóstolni a gondolatunk érzelmi eredményét. Én így hívom. Kóstolás. Mert tudatosan érezni lehet a testben a köldöknél beáramló érzelmi hatást, energialöketet. A metafizika ezen szintjét ismerve, teljesen logikus, és normális a testünkben lejátszódó energiafolyamat. Tudjuk, hogy jól értettük meg önmagunkat, – tudjuk, hogy gondlatunknak jóleső érzelmi hatását érezzük a köldökünknél.