Csak akkor érzünk elégedettséget, ha folyamatosan ezer fokon égünk?

Akkor is tudsz boldog lenni, ha egész nap egyhelyben kell ülnöd? Vagy csak akkor tudsz boldog lenni, ha mindig van mit csinálni?

Nyugati világunk úgy van felépítve, hogy mindig legyen mit csinálni, mert az emberek csak akkor boldogok, ha pöröghetnek. Ha mindig van mit dolgozni, ha mindig van hova menni, ha mindig van mit nézni. Amint elkezdnek belassulni a dolgok, valami megállít minket, – szorongást kezdünk érezni. Elégedettség érzésünk csak akkor van, ha minden nap megvan a megszokott pörgés.

Kérdés, hogy mennyire jó ez nekünk? Mivel szabadidőnkben sem tudunk leállni, pénzt kell költenünk a pörgés fenntartására. Van aki kirándul, – van aki vásárol, – van aki mindig felújít, épít. Minden hobbi oda vezet, hogy elfogy a pénzünk, és vissza kell menni pörögni a munkába. És jól is esik, mert nem kell azon gondolkodni, hogy mivel tartsuk fenn a pörgést. Jól is esik, mert így tudjuk fenntartani a folyamatos elégedettségérzésünket. Így tudunk boldogan élni.

Kérdés, hogy mennyire jó ez nyugdíjas korban? Vagy olyan időszakban, amikor korlátol minket valami a pénzkeresésben? Amikor nincs pénzünk a megszokott életmódhoz, nem tudjuk fenntartani a megszokott ritmust, pörgést. Olyankor befordulunk, megjelenik a szorongás érzet. Nem érzünk elégedettséget.

Kérdés, hogy mennyire jó ez a Földnek? Egy olyan emberi civilizáció él a felszínén, mely kényszeresen ezer fokon ég. Mely nem tud leállni. Melynek folyamatosan fogyasztania kell. A pörgés közben többet eszünk, több benzint fogyasztunk, több elektromos áramot használunk. A bolygónak ez mind energia. Kicsit olyanok vagyunk a Föld szempontjából, mint a rákos sejtek, melyek úgy növekednek, hogy nem veszik figyelembe, hogy közben elpusztítják a testet.

És hiába, mert nem tudunk mit csinálni. Amint lassítani kezdünk, azonnal szorongani kezdünk. A másik dolog, hogy ha meg is próbáljuk, nagyon nehéz. Mert szembe kell menni az árral. Egy olyan környezetben kell lelassulni, ahol mindenki pörög.

–

Hogyan függ össze az elme a pörgéssel?

Ebben a cikkben arról az életmódról szeretnék írni, ahol elégedettséget érzünk akkor is, ha egész nap egyhelyben kell ülnünk. Nehéz ezt elképzelni a pörgő életmódban. Nehéz elképzelni, hogy boldogságot érezhetünk a megszokott életmódunk nélkül. A kávé, kaják, sorozatok, kirándulások, hobbik, bulik nélkül.   

Először is meg kell értenünk, hogy a pörgő életmódunkról legfőképpen az elménk tehet. A folyamatosan gyorsuló világunk, a folyamatosan gyorsuló elménk tükröződése. Mindig fennkell tartanunk a pörgő gondolatáramlást. Valamin gondolkodnunk kell, mely lefoglalja a figyelmünk, kitölti a tudatunk. Arról, amit épp csinálunk, – vagy amit csináltunk, – vagy amit csinálni fogunk. Arról, hogy mások mit csinálnak. Nagy segítséget kapunk a facebook hírfolyamtól, a hírportáloktól. A netflix sorozatoktól. Úgy is tudunk elégedettséget érezni, ha egész nap sorozatot nézünk. A szorongás csak akkor jelenik meg, ha az elme unatkozik. Minden, ami kint történik az elme tükröződése. Azért égetjük ezer fokon a világot, mert az elménk ég ezer fokon.

Nem lenne könnyebb egy olyan életmódot élni, ahol sokkal kevesebb munkával is boldogságot érezhetünk? Mert azért kell sokat dolgoznunk meg, mert a munkával könnyű fenntartani a pörgést. Egy másik szemszögből az is igaz, hogy sok pénzbe kerülnek a szabadidős pörgős tevékenységek, amik végett újra sok pénzt kell keresni a munkával. De elgondolkodtató, hogy azok is sokat dolgoznak, akiknek már milliárdjaik vannak. Legfőképpen az elégedettség érzésért dolgozunk, legfőképpen a szorongás elkerüléséért.

(Ráadásul vannak olyan munkák, melyek folyamatosan növelik a pörgést, mert az agy addig nem tud leállni, amíg egy-egy projekt nincs befejezve.  Van amikor a nagy pörgésben az ember kiég, mert túlságosan sok lett az információfeldolgozás, és túlterhelődött. Nem akar leállni, nem tud leállni, de mégis leáll. Mert füstöl a motor, elromlik a berendezés. Tartós lesz a kielégületlen állapot, a hosszan tartó szorongás depresszióhoz vezet. Sok a csapda a pörgő örömteli világban.)

–

Lehet az örömnek egy másik szintjén is élni?

Nem lenne könnyebb egy olyan világban élni, ahol az örömnek egy más szintjét élnénk? Mert a pörgő életmód elégedettség érzése igaz, hogy boldogságnak tűnik a szorongáshoz képest, – de az elégedettségérzés csak egy nagyon alacsony boldogság szint a magasabb szintekhez képest. Mi van, ha azt mondom, hogy lehetsz egész nap euforikus boldog állapotban, mindenféle drog nélkül is.

Idézd fel azt a pillanatot, amikor életed legfinomabb sütijét ízlelted meg. Miközben szétolvadt a szádban, – becsuktad a szemed, és visszatartottad a levegőt. Majd, amikor kilélegeztél, akkor elolvadtál. Elernyedtek az izmaid, mint amikor forró vízbe ültél. A kilégzés közben mosolyogni kezdtél, mert élvezetes energia járta át a tested. A köldöködtől finom villámcsapásként a talpadig, és a fejtetődig. Ezt követően egy nagyon mélyet lélegeztél be, nagyon könnyedén. Euforikus boldogságot érezve.

Mi van, ha azt mondom, hogy van olyan élet, amelyben minden egyes légzésed hasonló folyamtokkal jár, – sütemény nélkül.

Én hetekig éltem ilyen állapotban, most mégis nehezen tudom elképzelni az életem ezen a boldogsági szinten. Tudom, emlékszem, hogy mennyire csodálatos állapot volt, mégis annyira erős az elmém, hogy inkább a jelenlegi rohanó életmód örömére vágyom. Ami nagyon messze van az euforikus boldogságtól, mégis ez a megszokott. Az, aki sose tapasztalt hasonló élményt, – az végképp nehezen tudja elképzelni a boldogság ezen szintjét. Sokkal könnyebb a megszokottban maradni, és örülni, aminek lehet.

–

A változás mély metafizikája

Megpróbálom leírni, hogy hogyan lehet változást elérni. Hogyan lehet egy olyan életmódot élni, ahol nem kell folyamatosan pörögni, tenni-venni az elégedettség érzésért, boldogságért. Ahol nem kell szorongani, amikor csend lesz az elmében. Hogyan lehet euforikus boldogságot érezni egész nap, miközben egyhelyben ülünk, és például bámulunk egy radiátort. (Drogok nélkül.)

–

 A légzéssel életerőt, lélekerőt is lélekzünk

A süteményes példánál azért érzünk a köldökünktől szétáradó energiát a kilégzésnél, mert az ember energialény. Minél jobban ellazul, elernyed a test, annál könnyebb, mélyebb lesz a légzés. A légzéssel nem csak oxigént szívunk a testünkbe, hanem életerőt is. Több energiaszintből lélegezhetünk, – vannak kisebb energiát adó szintek, és vannak nagyobbak. Amikor sikerül belelélegeznünk nagyobb energiákba, akkor érezhetjük az energia áramlását az idegrendszerünkben. Hasonlóképpen, mint az orgazmusnál. A köldök az energia középpontunk, ott érezhetjük meg a legtöbb energiaváltozást. Bizsergést, áramlást. Nem a finom sütemény váltja ki a nagyobb energiabeáramlást, hanem a koncentrált kiértékelt figyelem.

–

A mátrix a gondolatokból felépített énképünk

Normál esetben az elménk több szinten dolgozza fel az információt, egy mátrixot építve mely szinkronba hozza a külső-belső világot. A süteménynél hirtelen szétesik a mátrix, mert az összes figyelem a süteményre koncentrálódik. Ilyen esetekben mindig azt érezzük, hogy megszűnt körülöttünk a világ, és megszűnt az időérzetünk is. Azért, mert a tér és az idő a mátrix felépítésével jön létre. Csak azért tudjuk, hogy mi van a szobánkon túl, mert a valóság fel van építve a mátrixunkban is. Amint teljesen leáll az elme, azonnal nem tudjuk mi van a szobánkon túl. Csak az a tér marad, ami a testünket épp körbe öleli. Az viszont nagyon erősen. Amint teljesen leáll az elme, azonnal csak a pillanat marad. Mert a jövő, és a múlt csak a mátrixban létezik. Amikor a sütemény szétolvad a szánkban, akkor az összes figyelem felszakad a mátrixból, és a süteményre összpontosul.

–

A belső tér és időérzet

Csak akkor fogsz minden egyes kilégzésnél euforikus boldogságot átélni, ha teljesen leállt a gondolkodásod, megszűnt a mátrixod. Ha teljesen megszűnt az időérzeted, és teljesen megszűnt körülötted a világ. Csak a pillanat marad, – csak a testedet körülölelő közvetlen tér marad.

Mint kiránduláskor, amikor nem tudod, hogy a sarkon túl hogyan néznek ki az utcák. Mint kiránduláskor, amikor a harmadik nap nem tudod, hogy milyen nap van.

(A belső tér és idő érzet igazodik egymáshoz. Ezt ki lehet használni spirituális gyakorlatoknál.)

Mint amikor a szerelmeddel vagy, és nem tudod, hogy lett este. Mint amikor a szerelmeddel vagy, és megszűnt körülötted a világ. Megszűnt a belső tér és időérzeted.

Minden egyes esetben, amikor a megszokott rohanó világunkban véletlenül szétomlik a mátrix, azonnal megjelennek a fura tér és idő érzetek. És azonnal megjelenik a magasabb töltődési szint.

–

Megemelkedett életerőszint, ami maga a szeretetenergia

Akár kirándulás után, akár szerelmesen, – az emberben sokkal több az energia. Kicsit újra olyan, mint a gyerek, aki egész nap képes szaladgálni, és nem fárad el. Mint akire nem hat a gravitáció. A belső idő és tér érzeten kívül a gravitáció is összefonódik az elmeműködéssel, mátrix felépítéssel. Hogy megértsük a gravitáció kapcsolatot, ahhoz meg kell értenünk, a szeretet kapcsolatot.

Amikor az ember eléri az euforikus kilégzést, akkor hatalmas szeretetet érez. Feltétel nélküli a szeretet érzése. Mindenkire úgy tekint, mint aranyos kiskutyusokra, – akiket legszívesebben megsimogatna. A drogok esetében azért jelenik meg az eufória és az oktalan szeretet érzés, mert a drogok kikapcsolják az agy azon részét, mely a mátrixot építi. (Csodás hatás, csak sajnos amikor visszakapcsol a mátrix, hosszútávú szorongáshatás következik.) Az alkoholnak is hasonló hatása van, ott is meglehet figyelni, hogy a kezdeti stádiumban a részeg mindenkit ölelgetni akar, és mindenkinek elmondja, hogy mennyire szereti.

Amikor magasabb energiaszintekből lélegzünk, akkor a beáramló energiát szeretetnek érezzük. Minél magasabb energiaszintekből lélegzünk be, – annál tisztább, koncentráltabb szeretet energiát lélegzünk be. Az ember energialény, a szeretet energia. Szeretetenergia.

–

A félelem megértése

Minél alacsonyabb az energiaszint, annál szeretethiányosabb a belélegzett energia. Minél jobban esteledik, annál jobban fényhiányos lesz a környezet. Ahogy a sötétség a fény hiány, úgy a félelem a szeretet hiánya. Rengeteg érzelem van, de az összes a szeretet-félelemből jött létre. A két fő érzelem a szeretet és a félelem.

Amikor az ember túlterheli az elméjét, és megreked egy kiégett, kimerült állapotban, – akkor folyamatosan oktalan félelmet érez. Annyira erős a félelem érzete, hogy észreveszi, tudatosítja. És fél ettől az állapottól. A depresszióban az emberek a félelemtől félnek. Ugyanúgy a megvilágosodásnál az ember a szeretetet szereti. Annyira erős a szeretet érzete, hogy észreveszi, tudatosítja. És szereti a szeretet érzést. Ahogy depressziósan fél a félelem érzéstől.

A sötétség a fény hiánya, – a félelem a szeretet hiánya. Energiaszintben kifejezve, amikor hatalmas a szorongás, – a légzés csak nagyon felszínes, nagyon alacsony energia szintből érkezik légzésenként az életerő. Szeretethiányos, félelemteljes energia szintből.

–

A gondolatláncok megértése

Hogyan függ össze a légzésünk a gondolatláncainkkal? Hogy miről mi jut eszünkbe? Az emlékeink energiaszintenként vannak csoportosítva. Az elme gondolatláncai, mindig olyan emlékekhez futnak, melyek a pillanatnyi légzés energiaszintjének megfelelőek. Így amikor eléred a legmagasabb energiaszinteket, akkor a gyermekkori emlékeid jutnak eszedbe, – mert akkor még magas energiaszinten éltél. Akkor volt benned a legtöbb szeretet, és akkor voltál a legenergikusabb, legboldogabb. Akik spirituális gyakorlattal eltudtak érni olyan ellazult állapotot, hogy elérték az eufóriát, – azok észrevették magukon, hogy gyermekkori emlékek jöttek fel a tudatukban. Észrevették, mert annyira nem hétköznapi a dolog. Én többször megtapasztaltam. De láttam dokumentumfilmet, ahol tudományos kísérletben extasy fogyasztók is gyermekkori emlékekről számolnak be. Mindig a pillanatnyi légzés energiája határozza meg, hogy melyik emlékekhez fussanak a gondolaláncok. Hogy miről, mi jusson az eszünkbe. Szép emlékek, vagy rossz emlékek.

Mivel az ellenségeink olyan emberek, akikkel a legtöbbször jóban voltunk a harag előtt, – rendelkezünk róluk szép emlékekkel is. Nagyon érdekes tapasztalat, hogy emelkedett állapotban ezeket az embereket újra tudjuk szeretni, mert csak a szép dolgok jutnak róluk eszünkbe. Csak azok a dolgok, melyek szeretetenergiába lettek csomagolva, és úgy lettek elmentve az emlékeink metafizikai tárházában, ahol az emlékeink energiaszintként vannak elmentve.

–

A figyelemre visszaható érzelem megértése

Az énkép mátrixban a figyelem a kötőanyag a gondolatépítmények belső tér és időszövetében. Amint összeomlik a mátrix a figyelem felszabadul és koncentrálódik a pillanatban, és a testet közvetlen körülölelő térben. Ilyen esetekben nagyon erős gondolatok születnek, nagyon nagy energia töltöttséggel. Mélyeket lélegzünk ezekbe a gondolatokba. Az energiarendszerünk a szeretet és félelem pólusok között olyan, mint egy zongora. Kiválaszthatjuk, hogy melyik billentyűt üssük le. Ezen felül eldönthetjük, hogy milyen erővel ütünk a billentyűre. És azt is eldönthetjük, hogy milyen hosszan tartjuk lent a billentyűt. 3 dologban dönthetünk. Ugyanez igaz a születő gondolatra is.

Az, hogy melyik billentyűt üssük le, attól függ, hogy mire összpontosítjuk a figyelmünk. Szeretetteljes cselekvésre, vagy félelemteljesre. Például a Forest Gump-ot nézzük végig, ami tele van szeretetteljes cselekedetekkel, vagy a Démonok között nézzük végig, ami tele van horror jelenetekkel.   

Az, hogy milyen erővel ütünk a billentyűre, – attól függ, hogy mennyi figyelem szakad fel a mátrixból. Mennyire szűnik meg körülöttünk a világ.

Az, hogy milyen hosszan tartjuk lenyomva a billentyűt, az attól függ, hogy mennyi ideig bambulunk bele a születendő gondolatképbe. Lásd a szerelmest, akinek tátva marad a szája a bambulástól, vagy az X faktor zsűrik kidülledő szemét, amikor csodás előadást figyelnek meg. Vagy lásd a drámai hírt kapó embert, aki alá széket kell tenni, – mert pillanatok alatt kicserélődik az energiaszintje egy nagyon alacsony életerőszintre. Szeretetet-hiányos, félelemteljes életerőszintből kortyolt egy hatalmasat.

Minden megszülető gondolat a lelkünkbe kerül, ahol érzelemmé, energiává alakul, és a saját energiaszintjének megfelelő emlékkönyvtárba kerül. Az ember aurája egy elektromágneses tér, amely körül öleli, és átjárja az embert. Ez az energiatér, mindig olyan színű, amilyen az uralkodó érzelmi energiaszint. Ahogy a zongorán a hangokkal be lehet mutatni az érzelmeinket, a színekkel is lehet. 7 hang van, ahogy a szivárványnak 7 színe van. Rezgések, frekvenciák. Minden egyes újonnan születő gondolat bizonyos tömeggel pottyan a lelkünkbe, – elektromágneses terünkbe, auránkba. Mielőtt a tovább menne az emléktárba a csakra energiakapukon keresztül, egy ideig uralja az aurát.

Ha a mátrix összeomlott, akkor teljesen kiürül az aura, és csak az egyetlen újonnan születő gondolat energiaszintje tölti ki a teljes aurát. Ezért kell széket kell valaki alá tenni, ha nagyon alacsony energiaszintből lélegzett be hosszan. Vagy ezért robban ki valaki az energiától, miután belebambult egy csodába. Normál esetben a mátrix a nap folyamán folyamatosan felépítve marad, és olyanra színezi az aurát, amilyen az aktuális énképünk, énérzetünk. A napi születő új gondolatok csak picikét formálják az energiaszintet, énképet, énérzetet. Nincsenek nagy színkeveredések, mert a kistömegű gondolatok nem tudnak nagy hatást kiváltani az uralkodó energiákra. Az életünk csak akkor változik erőteljesen, amikor bambuló gondolatképek születnek. Mint szerelmesen, vagy nagy drámai eseményeknél. Melyek hosszabb időszakig jelen vannak.

Azért fontos ezt megérteni, mert az aura, lélek, uralkodó érzelem, uralkodó energiaszint, – visszahat a tudatra, figyelemre. Az elme gondolatláncai, mindig olyan emlékekhez futnak, melyek a pillanatnyi légzés energiaszintjének megfelelőek. A pillanatnyi légzés energiaszintje pedig az uralkodó érzelmektől függ. Csak abban az esetben hat tisztán egyetlen gondolat a légzés energiaszintjére, ha a mátrix összeomlik, a figyelem összpontosul. Többi esetben a születő gondolat és az aura uralkodó energiamezője határozza meg a légzés energiaszintjét. Amely pedig a gondolatlánc útjait. Így van az, hogy az uralkodó érzelem visszahat a figyelemre, visszahat a gondolatláncra, hogy miről mi jusson eszünkbe. Így van az, hogy az uralkodó energia szinttől nehéz szabadulni, mert önmaga energiaszintjét táplálja. Manipulálva a figyelmünket. Ha szeretnénk a lelkünket kiüríteni a sötétségtől, és megtölteni fénnyel, akkor sok szép dologba kellene belebambulnunk. Sok szép gondolatot kellene felidézni az emlékeinkből. Sok magas rezgésű pozitív gondolatot kellene a lelkünkbe potyogtatni, hogy változást érjünk el. Sok szeretetteljes cselekedetet kell megfigyelnünk, hogy minél többet lélegezzünk magas energiaszintről, minél jobban megteljen a lelkünk szeretetenergiával. Fénnyel, sötétség helyett. Szeretettel félelem helyett. Ha sikerül, akkor már örülhetünk a lélek visszaható figyelem manipuláló hatásának, mert akkor már mindenről csak a jó jut eszünkbe. Addig csapda csak ez a folyamat ameddig, megvagyunk rekedve alacsonyabb energiaszinteken. Amíg a lelkünkből kiürült a szeretet, a fény, és helyére beáramlott a félelem a sötétség.   

Szóval rövid távú érzelmi hatás, amikor sikerül összpontosítanod egy szép virágra, egészen a belembambulásig. Ezért jók a napi értékelő gyakorlatok. Hosszútávú, amikor belebambulsz a szerelmed gondolatképébe, mely az életed részévé válik. Hosszútávú a világfelfogásod, az énképed, mely a mátrixot építi fel, nap, mint nap. A szintenkénti felfogás, tér és idő szerint.

–

A gravitáció és a szeretet kapcsolatának megértése

Visszatérve a szeretethez, és a gravitációhoz. A tudatunk mélyebb szintjein barangolunk, ahol felismertük, hogy van mátrixunk, van belső és külső tér, és időérzetünk. Van életenergiánk, ami szeretetben – félelemben van mérve. Ezek mind nagyon érdekes tudati dolgok, melyek össze vannak fonódva egymással.

Az anti-gravitációs energia nem más, mint nagyon tiszta, koncentrált szeretet energia. A gravitáció pedig maga a félelem. Legalábbis, ha megvizsgáljuk a tudunk mélységeit, akkor logikusan ezekre a következtetésekre jutunk. A depressziós ember csak feküdni akar, ülve is fárasztó számára. Rá sokkal erősebben hata a gravitáció. A fáradtság érzet annál erősebb, minél erősebben hat ránk a gravitáció. Annál nehezebb a gravitációs térben mozogni. A gyermek, a szerelmes ember, a kiránduló ember, sokkal jobban bírja a mozgást. Lásd a gyermeket, aki egész nap futkározik, és nem fárad el. Szerelmesen reggel úgy ébredsz, hogy kipattansz az ágyból. Mintha nem lenne tested. Könnyed, légies érzeted van.

Minél magasabb energiaszintből lélegzünk, annál légiesebbnek, könnyedebbnek érezzük a testünket. Minél alacsonyabb, félelemteljesebb energiát lélegzünk, annál nehezebbek vagyunk, annál nagyobb súlyokat cipelünk. Ezért logikus, hogy a szeretet és félelem érzelem összefügg az antigravitációval-grvaitációval.

–

Összegezve

Összegezve a mélyebb metafizikai folyamtokat. Minél jobban kiürül az elme, szétomlik a mátrix, – annál jobban elernyed a test, annál mélyebb lesz a légzés. Annál magasabb energiaszint érkezik, annál nagyobb szeretetérzelem tölti meg a testünk. Annál jobban megszűnik az idő és tér, annál kevésbé hat ránk a gravitáció. (Innen tovább menve a szentképeken látható glória, nem más, mint az életenergiának egy olyan magas szintje, ahol fizikailag is látható lesz az emberben áramló szeretetérzelem. A lebegés, a repülés a gravitáció legyőzése fizikailag. Az eltűnés, a teleportálás, a belső téridőváltozással kapcsolatos.

–

Hogyan juthatunk el a másik életmódig?

Láthatjuk, hogy van egy másik életmód, mely teljesen más boldogsági szinttel jár, és teljesen más távlatokat kínál. Hogyan juthatunk el ide?

Az elmét kell fokozatosan lassítani, a mátrixot kell egyre többször, egyre jobban tudatosan lebontani. Nagy vállalkozás tudatosan elérni a fent leírt állapotokat, az embernek el kel határoznia magát. A siker fő kulcs, hogy legyen tudása belső metafizikai folyamatiról, hogy ne a sötétbe tapogasson az felemelkedés útja során. Egybe kell hangolni a különböző főbb metafizikai alapfolyamatokat, hogy a folyamat sikeres legyen. Amire csak lehet tudatosan, akarattal hatni, – arra hatni kell.

–

Mire hathatunk akarattal?

1.Gondolkodást letudjuk akarattal állítani, koncentrációval, fókuszáló gyakorlatokkal.

2.Tudunk a belső tér-idő érzetünkre hatni. Vagy elmegyünk új helyekre, vagy elképzeljük, hogy más helyen vagyunk. Felidézzük az érzést.

3.Tudunk a szeretet-félelem érzetünkre hatni. Szeretetteljes cselekedettel, – értékeléssel, pozitív figyelemmel. Félelmek feltárásával, átformálásával.

4.Ezen kívül figyelhetünk környezeti hatásokra. Meleg víz, masszázs. Kikkel vagyok egy térbe, – érzelmi átalakítások jóságos bölcs elfogadó tudat gyakorlattal, vagy tudatalatti környezetcserével.

5.Figyelhetünk a rezgésekre. Zenére, frekvenciákra, melyek segítenek feljebb emelkedni.

Vannak kontroll pontjaink, amik szerint megfigyelhetjük, hogy jól végezzük e a gyakorlatot. Értjük, hogy a légzésünktől függ minden, ami pedig a testi fezsültség szinttől.

1.Figyelhetjük a légzésciklusunk. (Testünk, izmaink elernyedést.)

2.Figyelhetjük a belső tér, és idő érzetünk.

–

Hogyan rakjuk össze a gyakorlatokat?

Értem miért érzek szeretetet meditációnál, amikor sikerül lebontanom a mátrixot. Értem miért érzek szeretetet, amikor olyan energiájú cselekedetet végzek, ami testi szinten megemeli a légzés, ami hat az elmére, – és elcsendesül. Ezt a kettőt volt a legnehezebb megérteni. Minden energia, a világon minden tett szeretet és félelem szerint van csoportosítva.

Csak meditációval biztosan nem jutunk ki, mert alig van pár olyan időszak az évben, amikor nincs amit meg kell csinálni. Vagy azért, mert elvárják tőled, vagy azért, mert nincs pénzed. Elvárás a család, vagy munkahely, ahol teljesíteni kell. Ha szabad vagy mások elvárásától, akkor pénztől függhetsz, mely nyomja az elméd a feladatok folytatására.

Karácsonykor, kiránduláskor van pár olyan nap, hogy nem töltődnek be a feladatok, olyankor se könnyű meditációval lebontani a mátrixot, de nem lehetetlen. Nekem most 1 hónap szabadságom van, ami több lehetőséget kínál. Ha majd visszatérek a mókuskerékbe, akkor esetleg korán kelve, reggelente lehet pár órám, amit úgy fog fel a tudatom, hogy pluszba nyertem, nem kell gondolkodnom. Olyankor hathat a meditáció. Mint Oxfordban.

Ezen kívül kihasználhatom az elmém azon tulajdonságát, hogy ha valami nagyon-nagyon szépet lát, akkor képes több figyelmet odakoncentrálni, ami a mátrix kárára megy. (Itt megérteni, hogy ha negatívra koncentrálódik horrorfilm, vagy valóságban nagyon tragikus, akkor jobban felpörgeti az agyat a visszaépülés után.)

Ha visszatértem, akkor korán kelni, elkezdeni. Nyugalomban, mint Németországban. Mindjárt értékelni, szép zene, szép videók. Hat mert az értékelés szeretet, és koncentrált figyelem. Mindjárt reggel nem engedni elindulni a gondolkodást. Rögtön szépre koncentrálni. És rögtön tudatalatti környezet csere. Ezekkel nagyon hatékony lehetek. Mellette meleg víz, zene, gyertya, magas rezgés energia környezte. Nincs alacsony rezgésű sorozat, olvasmány, – mert minden cselekedet alkotás rendelkezik energiával, és amikor koncentrálok rá akkor felveszem. Pillanatnyi légzésem befolyásolja, szinkronba kerülök az alkotó energiájával. Ami hat az elmére, pörget, vagy nyugtat. Ami hat a légzésre, gondolatláncra.  Minden energia.

Majd félelemfeltáró gondolatok, majd hála, szeretetteljes gondolatok. Adott esetben önzetlen cselekedetek, – sok érzelmi hatás. Mert kettő bontva van, – érzelmi hatás, – és figyelmi hatás a meditáció. Amikor már elég sok fizikai külső, majd lelki belső gyakorlat volt, akkor jöhet a szellemi meditációs gyakorlat. Számolással tölteni a napot, légzést figyelve, köldök áramlást. Amíg meg nem jelenik az eufória.

Ha így teszek akkor napról-napra egyre több pillanat, – egyre több most, és egyre erőteljesebb testet körülölelő tér, jelenlét. Látni kezdem az apró részleteket, egyre erősebben olyan érzetem lesz, hogy megszűnt körülöttem a világ. Csak a kis környezetemben vagyok, – melegséggel, lelki békével, – idővel euforikus szeretet érzelemmel.

 Megszűnik a vágyódás, hogy mindig menjek valahova, mindig csináljak valamit. Nincs szorongás érzet, – elégedetlenség érzet van egyhelyben ülve is egész nap.

És ha kimozdulok ezek után, akkor szép természetbe fotózni, keveset étellel, meditálva szép helyeken.